Annyi mindent
Annyi mindent megéltem a földön
Jött napokkal már nem kell törődnöm
Jártam fényben,sorvasztó sötétben
Szivárvány voltam ég köntösében
Hozzám törpültek hegyek, havasok
Befogadtak galambok,sasok
Csalóka ábránd ontott rám tömjént
Hordtam bűneim zöldmészkő-tömbjét
Lázadni bátran, gyávák közt mertem
Szabad vagyok-hittem,-láncraverten
Megviselt a belém ácsolt kínpad
Számbavette hóhér napjaimat
Jó lenne kicsit pihenni csendben
Hinni,ki megítél,nem hagy cserben
Fejet hajt, ha harang kondul értem
S követ majd az úton észrevétlen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
