Szerelem: kettõs csomag
egy útitáska titkon idehordta
hosszú hetekbe telett, hónapokba
az ördög vinné el most, hogyha bírná
dupla, vacak papírban nagy halom tárgy
hordd el magad, te züllött, lusta hordár
szerelem, élj kenyéren és vízen
a postacímben semmi változás nincs
de az önátadás önáltatás itt
e ponton, ideje összepakolnom --
az átlátszó, de szép, kecses, törékeny
holmi marad, hadd üljön, üldögéljen
mint békalencse vízhatlan tavaszban
amit netán nézne: ne nézegesse
az csússzon inkább végleg képzetesbe
aminek tükre volt, már víz alatt van
a folpack öt ezüstös, pici ujja
higgadtan kulcsolódik rá a kulcsra
a kenyérbélben száraz tómeder --
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
