Dobó téri emlék.

Sok-sok dolgom közt rohanva,
lepihenek egy Dobó téri padra,
S nézem az elmenőket.

Elképzelem, vajon hová sietnek,
Egy kicsit, egy jó padon miért nem pihennek,
Sok a dolguk tudom.

Egy- egy csoport idegen jött,
Nézik hohy e nép mit örökölt,
S hogyan óvja ma is.

Elgondolom, régen mit látott volna,
ha megáll itt egy messzi túrista,
Más volt itt minden.

Anyókák árulták portékáikat,
ugyanúgy nézegetve az elhaladókat,
Mint ahogy én is.

S ahogy zsebkendőbe kötözték fillérjeiket,
úgy csomagolom össze emlékeimet,
mert leszáll lassan a nap is.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.