A PADLÁSLAKÓ
Apám (titokzatos padláslakó)
mikor antennát szerel,
anyám partvissal nézi a TV-t.
Egy hangosabb dörrenésre
felkoppint dühösen,
hajára alig láthatóan
vakolat porzik őszülését
csak én veszem észre.
Most meglesz a cseh adó!
robban be apám, mögötte
az ajtó még percekig szabdal levegőt.
Mint mikor valaki imapadba térdel,
rogy le a készülék elé,
morzsoló ujjai gombokon cikáznak.
Anyám felsóhajt, befűt a fürdőszobában,
megmosdat, vacsorát hoz, ágyba rejt.
Mosolyának hulló szirmai
még ott fénylenek a lehalkított szobában,
mikor szemem elnehezül,
s az álom padlásmélyéről nőve
apám antennája felhőbe ér
rajta ő, ki sosem adja fel,
fénylő arccal; kalimpáló lábfejéről
papucsok hullanak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Parnasszus, 2000 Nyár