közérzetlíra
napok óta nem hagy aludni
megint ez a tüdőgyulladás
járkálok fel-alá és mint nyereg
a rosszul megrakott pótkocsit
úgy rángat a köhögés
ezek a mai tudományok
azt mondják hogy a szomorúság
az ember tüdejét teszi tönkre
először aztán jön a bőr a haj
meg a többi
meztelen lábaim vasbetonba
ágyazott talpai egy világítótoronynak
ki kicsap a tenger a tajték összenyálaz
hajnalra nyirkos hátamon az ing
meggyújtom a sógyertyát az asztalon
fulladást enyhít a nátriumklorid
a falon kortárs festö képe
felülnézetben lehúnyt szemű
cianotikus női arc
hövejicsipke alkonyatban
formalinszagtól fintorog a hold
keret felett neon
bevillan a prosectúra
sosem láttam még ilyennek
az érintőpadon elektrolízisbe kezdenek
a felzavart sómolekulák
ablakon téged betűz a reggeli nap
elkapod a pillantásodat
amikor a torony a mólóra dől
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.