A Végzet

Félénk arcok sietnek valahová.
Halál koppan a macskaköveken.
Pendül messze egy fehér gyufaszál,
Vékony lángja koppan a homokon.
A Mária-szobron az én könnyem csillan,
Asszonyok szoknyái lengenek feketén.
Kínok között pusztul a világ.
Liliomarcú szüzek siratják,
Mostmár csak halkan peng a gitár.
Álmaink könnyeit elfújja a szél,
Gyerekkorunk már csak üszök a téli romokon.
Behavazza szemeinket a tűzpor.
Megőrjít az égő fájdalom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.