Egyre tágul

hajadat összekotrom
kikotrom szakállamból
kikotrom sátor-hajad eltévedt
pányváit szememből
sátor-hajad amely kimetszett
menekített magamból
csak tágul egyre tágul
hézagain
eldobált bőreim didergő
törmeléke rám hull
hajadat összekotrom
kikotrom szakállamból
világnyi biztonság sátor
repülő szőnyeg
a végtelenben landol
röpül hajad
a dohányföldek égnek
elévült táviratokat fogalmazok
egy léghajóba nehezéknek
hajadat összekotrom
kikotrom szakállamból
mint öntvényről a homokot
lekocogtatom az arcom
sátor-hajad csak tágul
egyre tágul
eltévedt üzeneteim
után tűhegy-pupilla bámul
nem moccan tűfoka-torkom
hajadat összekotrom
kikotrom szakállamból





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Esti kréta (Pécs, 1995)
Kiadó: Jelenkor