A széleket megint homályban
hagytam, mint már annyiszor.
A körvonal csak hadd lebegjen,
mint egy gallyaktól szaggatott
palást a lovas vállán, aki
az éjszakában vágtat felénk
a rábízott üzenettel, és szünet
nélkül mormolja magában azt a
a néhány szót, amit majd ő is
csak akkor fog megérteni,
amikor végre átadja nekünk,
vagy azoknak, akiket
helyettünk házainkban talál.
