{leolvadt az ég}
leolvadt az ég
szürkéjében itt vacogok kora tavasz
megváltástalan suhognak sárga autók
villámhárítók göngyölik egymásra
atomkori indáikat
fáj a gyermek foga sír
nehéz könnyei megrepesztik
a bitumen burkolatot félek.
fenyőfából rakott tűz mellett
melegszik odvas testem
harkály költözött vállam fölé
kulcscsontom mellett.
kutyaként vonítom a holdat
leereszkedik leolvad az ég
szürkéjét arcomra borítom
emberek! Ti mind tudjátok,
kik is vagytok! szólt a sláger
kivágott fa űrében állok vigyázban
02.III.27
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
