kavicsok a patakból

már alig csordogál a patak
a kis nádasok most szigetek
lemegyek egészen a víz széléig
leguggolok megnézni a kavicsokat
gyerekkoromban gyűjtöttem
a különlegeseket
de nem csak a köveket
hanem madártollakat
csigaházakat
kagylók héját
meg mindent
ami szép és ritka
azt természettől kértem el
készítettem egy dobozt
színes szövetekkel
kibéleltem és
abba pakoltam
és ezek voltak a kincseim
minden egyes darabnak
volt története
mintha emberek lennének
és azok is voltak az én szememben
ők voltak a barátaim
ők vigasztaltak
ha egyedül éreztem magam
vagy ha megszidtak valamiért
akkor még tudatlan gyermek voltam
és határtalanul boldog
és gazdag






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-03-10 06:53:30
Utolsó módosítás ideje: 2025-03-10 07:00:08