Álomelőttes
Lepkehintóink elindultak.
Száz évek bábmagánya, ezreké,
feltolul a vérben,
ahogy lesütöd szemed,
rendeletlen érkezik
árva kérdésem:
Legalább kedvelsz-e – nézlek -,
legyűrnéd-e bennem
a terebélyes rétek
gyökércsendjét, vánkospuhaságát,
égbe szökő lombok szűzzuhatagát?
Átfognám varkocsod,
ujjfonatok bilincse a szívem
s tetten érten,
hogy nem tudok várni Rád
- nyílt titok: szégyen –
szavakká tör’ mókuskerekem,
dallamok emelkednek kígyós ketrecekből,
hajdani árnyak temetőin át
napfény-verésbe,
télből nyárba, üres éjek keresztjével:
Én, szeretlek – féltenélek, védenélek!
Templomod felé indul léptem,
szép-jó Természetem kapui nyílnak,
térd- és főhajtás négy szöge
és a Tegnap fájdalmas szépsége zár –
boltozatos semmittevésben
szeretve szeretnék szeretni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Magyar Napló, 2010
Feltöltés ideje: 2024-10-14 08:57:09
Utolsó módosítás ideje: 2024-10-14 08:57:09