A főhadnagy halála
„Készülök édesanyámhoz”
Felkoncoltan fekszem a fűben.
Áttáncolnak testem fölött lovak.
Rám ereszkednek esték árnya,
az eddig-valók legkomorábbja.
Érző sebeim vérebek marják,
mert eldurvult a játszma,
húsomba is bele-bele vájnak.
Átok szelében senyved a Lélek.
Tudom magamról – félek, félek!
A pokol lakatját ellene vélem
- talán nézi béna kezem Isten,
- szeretném Anyám óvó tekintetét,
ha megvédene tán,
ha megérintene erejével,
- vesszen törzsem, lábam, térdem,
- csak emelkedjem,
- emelkedjek halálomig
az Ég felé, magosba –
az Ég felé, földbe érve!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-05-20 15:52:08
Utolsó módosítás ideje: 2024-05-20 15:52:08
