Este ha hazaérek, kikötöm a cipőfűzőm,
felszabadulok, bár kell még pár szívverés,
amíg kiléphetek cipőm nélküli valómból.
Hatvanszor négy téglából áll a terasz.
Leülök, az udvar mozog, a fűben hangyák
cipelnek valami hétköznapi fáradtságot.
Azt hiszik eledelre való, pedig én vagyok.
Mezítláb, levegős, pihenő darabokban.
