Kávé cukorral
kis cseppben zuhanok lefelé sok másik cseppel együtt és ijedt szemmel nézem a többi kis
cseppből kikandikálókat a fénytöréstől és félelemtől kerekedett szemeket
kavarog a sokaság, szétpattan néhány burok és zuhanok tovább
szitákon megyek át és egy elefánt füleibe súgom titkaimat
ő hallgat szemsarkából néz mosolyog rám és bíztató hümmögéssel helyesel
a megszokott combtőszagú folyamból sárga szekéren rohanok hát a pillanat felé
őrjítő száguldás
az ablaküvegre pedig esőcseppek hullanak és gurguláznak lefelé bennük kis szemek
bennük magamra ismerek
hason fekszem a pocsolyában, tenyeremmel élvezem a nedves földet hangyák sorakoznak
elém tízen vannak nekem énekelnek
majd halotti tort ülök fölöttük törökülésben és kezemet messzire előrenyújtva
játszok pirospacsit
a kis tárgyak most tüntetőleg hallgatnak előttem, de látszólagos élettelenségük hiábavaló
tudom
éjjel táncra kelnek körtáncot járnak fejem fölé glóriát formálva és homlokukon
gyöngycseppek jelennek meg
bennük tágra nyílt szempárak ragyognak
bennük magamra ismerek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: BMU, 2004
