Rendületlen bundák.

Piskóta tél.
A szekrényben megboldogultakról
rád maradt bundák zsebeiben,
száraz  levendulavirágok után kutatsz.
Behúzott szájú öregasszonyos
tüllzacskókban itt-ott  illatozik
minden amit
az elmúlt  nyáron szedtél.
S, hogy  előbb molyosodsz te meg,
s miként,
s, hogy   úgysem hordod őket
ezek egymással látszólag nem függnek össze.
Csak  a  bundák lógnak rendületlenül
emlékfogasokról lecibált
magad korabeli hölgyek testén,
színházi ruhatárakban vagy temetésen.
Bundáik túlélnek téged is, ahogy a teljes
napfogyatkozást, vagy az ezredfordulót
és akkor jön el  a te időd amikor majd
rendelkezel felettük.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.