Mélyszegényen



üres stadionok kongása
néma harangként misére hív
szent képeket rajzol
a falra a penész
fémesen csikordul jajgat a szív
ima helyett ökölbe
kulcsolódik a kéz.
halk mormolás csupán
a rég feledett fohász
ronggyá mosott függönyök
mögül arcunkba semmi néz.
bámul ránk,mint régi
ismerős vonásainkban
emlékért kutat
ott hol a múlt ezernyi ránca van
s mosatlanul a por
rajzol utat.
S közben a kongó
új Colosseumok
tövèben a semmire
bámulnak vissza
koldusszegényen
a lélekben gazdagok.

2016. 04. 11.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-12 20:32:11
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-12 20:32:11