Egyszerû
Töppedt-savanyún ülök hátratett kézzel
király vagyok parány birodalmamban
szolgák kenegetnek tejjel, mézzel
kósza tárgyak hevernek szerte széjjel
pizsamám redőiben megannyi kis világ,
hegyek völgyek kergetőznekbenne mint árnyék és fény tavasszal
karcsú tested lüktet és imád
olyan vagy mint földből tépett virág
Az ablak a felcsapódott esőcseppektől nedves, szétmállot levelek alszanak. Kertemben járva szívom az illatokat: föld, eső, felhők, giliszták és kvarthangzatok egymás után
Őszi vilamos ballag elém, arca egykedvű
homloka bölcs, szeme él
belseje barna birodalom, mélán keserű
kard a kezemben, tinta a papíron: hisz' minden olyan egyszerű
zöld lámpák sivataga, ernyőitek forrók!
sokat látott csendestársam ő:
fehér fénye enyém; parány vizipók:
ők ketten kísérnek messzi birodalmamból
Hátratett kezem lekókad, ki tudja: maholnap győzelem! Grafit rétegek papíron, elektronok szabadon:
Hisz' minden oly' egyszerű.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
