Egyszerû

Töppedt-savanyún ülök hátratett kézzel
király vagyok parány birodalmamban
szolgák kenegetnek tejjel, mézzel

kósza tárgyak hevernek szerte széjjel

pizsamám redőiben megannyi kis világ,
hegyek völgyek kergetőznekbenne mint árnyék és fény tavasszal
karcsú tested lüktet és imád

olyan vagy mint földből tépett virág

Az ablak a felcsapódott esőcseppektől nedves, szétmállot levelek alszanak. Kertemben járva szívom az illatokat: föld, eső, felhők, giliszták és kvarthangzatok egymás után

Őszi vilamos ballag elém, arca egykedvű
homloka bölcs, szeme él
belseje barna birodalom, mélán keserű

kard a kezemben, tinta a papíron: hisz' minden olyan egyszerű

zöld lámpák sivataga, ernyőitek forrók!
sokat látott csendestársam ő:
fehér fénye enyém; parány vizipók:

ők ketten kísérnek messzi birodalmamból

Hátratett kezem lekókad, ki tudja: maholnap győzelem! Grafit rétegek papíron, elektronok szabadon:
Hisz' minden oly' egyszerű.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.