Szenvedély mámorban, éberen
Nem tudom, hogy ebbe az áttetsző
folyadékba részegednék, pirosló vérbe,
melyre a nap hajlik, és ezüstkék éji
szikrát gyújt, vékony bíborlángot, vagy inkább
valamilyen gyöngéd, esti szenvedélybe.
Kívánom ezt a részegséget, az
érzékek teljességét, percnyi boldogságot,
örömöt, jókedvet, tetszést, búfeledést,
de ha látnám ekkor magam, szégyenkeznék,
s szégyenemben megvetek minden hívságot.
És tiszta tudatom szikárságra
kárhozva, büszkén áll meg a tópartra vetve,
s mikor a reggeli józanító szélben
az ösztönök kis, buta hajón elúsznak,
szívem egy másikba belefeledkezne.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
