Szenvedély mámorban, éberen

Nem tudom, hogy ebbe az áttetsző
folyadékba részegednék, pirosló vérbe,
melyre a nap hajlik, és ezüstkék éji
szikrát gyújt, vékony bíborlángot, vagy inkább
valamilyen gyöngéd, esti szenvedélybe.

Kívánom ezt a részegséget, az
érzékek teljességét, percnyi boldogságot,
örömöt, jókedvet, tetszést, búfeledést,
de ha látnám ekkor magam, szégyenkeznék,
s szégyenemben megvetek minden hívságot.

És tiszta tudatom szikárságra
kárhozva, büszkén áll meg a tópartra vetve,
s mikor a reggeli józanító szélben
az ösztönök kis, buta hajón elúsznak,
szívem egy másikba belefeledkezne.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.