Jó ember vagyok
Jó ember vagyok,
mint már annyian előttem,
csak rossz időben születtem.
Vakon megbíztam
sokakban, akik rászedtek,
megdobtak, tévútra vezettek.
Ha rossz volt élni,
magányos, tavaszi ajkak
egy percre megvigasztaltak.
Hittem ha csaltak,
csaltam én is, hogy higgyenek:
elég nagy célok egy embernek.
Várandós anyák
láttán szédülten őrjöngtem:
a halált hordják szívükben.
Levegőt szívtam,
tüdőm megtelt, áradt bennem
a méreg, gyilkos ösztön-szellem.
Gyűjtöttem tudást,
ólomból golyót öntöttem,
romok maradtak mögöttem.
Sokra mentem; a
húsos testű dagadt urak
kutyái épp csak megugattak.
Itt nincs helyetek,
ifjúság, szerelem, csókok,
hazugságból fogantatok.
S hiába volnál
csendes, szelíd, néha merész,
végül győz a rettentő egész.
Jó ember vagyok,
mint már annyian előttem,
csalódtam, szerettem, éltem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
