A messzi tavasz

Lehajlok, a föld morajlik,
s húzna ki innen a zöldbe,
ritkás, lehullt köntösébe.

Rozsdás, barna színek között
szürke varjak hada trónol,
s jövő nyárig tollat borzol.

Sajgat, nyög a varjú-népség,
meglesz belőle a hasznuk,
van terük, s még több panaszuk.

Hideg fémként marja testét
annak a kint, ki ott lakik,
és a föld tovább morajlik.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.