Kívánságok

Mit is kérhetnék?
Talán újságpapírba csomagolt őszinte megnyugvást,
téli estéken a pohár borban kavargó tüzes bódulatot,
egy mozdulatot, mely szorításból simogatássá szelídül,
csapból kifolyó áttetsző időt, amiben önfeledten úszhatok,
egy gondolatot, ahogy árad a szívben, melegséggel dobogva,
az erekben ritmusra zengő himnuszt, rügyező életről dalolva.
Mit kérhetnék még…
Vaksötét félelmet, ami megrémít a kitágult pupilla tükrében,
egy kis embertelenséget, amely bárkiből embert tud faragni,
egy mesét a szépségről, aki magának keres szörnyeteget,
vágyakból szőtt puha leplet, ami szétrebben, ha elpirulsz,
hitből épített templomtornyot, bongó áhítattal a reménytől,
szeretetből hegyeket, érzelem-folyókat, szerelemtől tündöklő eget,
egy sejtést, ami belém kapaszkodik, ha testem szorongva reszket,
egy akciós új lelket, tele extrákkal, hogy a régit, kopottat lecseréljem.
Mit is kérhetnék még?
Azt a tavaszi ujjongó, zsibongó napfényt, hogy érezzem, nem kell több!
Így hát nem kérek ezentúl semmit, hiszen kértem már eleget,
még ha lehet, egy pohár tiszta vizet, indulás előtt…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-02-15 17:53:16
Utolsó módosítás ideje: 2021-02-15 17:53:16