Éjszaka és nappal

Én ezt sose hittem, hogy ennyi feszült figyelem,
hosszan tartó tűnődés, töprengésbe
némított órák ily hasztalan múljanak,
s fölösleges legyen ennyi igyekezet,
mert ez a lángoló próba már túl sok
akaratom gyenge erejének.

Én nem tudom tényleg,
micsoda hatalmas nézet,
égi hatalom képes ilyesmire,
milyen tébolyodott erő bír azzal, hogy
játsszon velem, használva ily könnyedséget,
és mely szeretni és utálni késztet.

Sápadtan, dühödten fényóriások feszülnek
egymásnak, és ölre mennek miattam;
ez az éjszaka még megint az ördögé,
s mikor itt belül elcsitul a küzdelem,
a győzelem senkié, csak a bódult
emlékezés tiszta és sértetlen.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.