Egy új tér nyílik előttem a szobában,
rózsás arcok, melyek egy mezítelen álomban
alig követhető gyorsan tűnnek,
mint egy sík vállakon üveggyöngyökkel futott ív.
A lélekben egy kicsi, könnyed időrész,
még odaát vagyok, de már majdnem emitt is kész;
ez a jelenség Nő-alakban jön,
homlokon csókol, és vándorolva változni hív.
