A szerelemrõl általában

Mindenhonnan a szerelem csöpög,
Már rég elmúlt a tavasz, de önök
Mégis érzelmeik légies újszülöttjeit
Mosdatják féltő gonddal, óvó kézzel, s jaj,
Megint egy újabb tavasz közelít.

Kolibri-szárnya szaporán verdes,
Közkincs-nyelve modern, nem veretes,
Kelete lesz majd, pedig oly unalmas,
Kis híján már fájdalmas, a sok elcsépelt,
Kedélytelen sorocska, mind szerelem-mázas.

Lovagias dicsőséggel megvallott,
Lányos szeméremmel befogadott,
Levendula-színű érzületek kicsi tára,
Lilán körbekacsint, s hogy tévedtem,
Lehet, akinek nem, az ne vegye magára.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vágóhídi politika