Madárba rúgni



amíg nem szólunk egymáshoz
és csak eteted a galambokat
ismétlem hogy nem halt ki belőled
a törődés csak megszűnt az idő

ha nincs idő az ég nem varr foltot
és megfagy kapucnimban a tenger
egy szelet felvágott vagyok zsírpapíron
majd kenyérre kerülök ha felemelsz

szállni próbálok rongyos szárnyakon
és szívízű magvakat köpök a térre
mert értened kell ha ízlelgeted
hogy én növök a kertben reggelente

ahol egy galambcsalád kitagadott
száztizenharmadik fiókája
a madáritató víztükrébe nézve sejti
zavaros jövőjét cserélni kellene

az okát valószínűleg tudod
a földre szórt magvak szépen körülírják
miért hagyta itt ezt a dohos szagú
kígyófészket az emberarcú értelem

mert nem voltak mindig szóközök
némaságod miatt vagyunk darabokban
pedig ha kérdeznél válaszolnék is
mondanámegybefolyvaszüntelen






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-12-28 15:10:14
Utolsó módosítás ideje: 2020-12-28 15:10:14