Hogy vagy? Utak a szélben


- Mintha erős szélben
gyertya volnék,
s hangja is van a sercegésnek,
pislákol, de el nem haló
nyugtalanságot érzek.

- Mintha rostán volnék
maroknyi kő,
átjut mi már szentült, örök
útja még nincs a keménynek,
fáj, ahogy megtörök!

- Mintha gyönge volnék,
beteg, s lépni nem tudó,
csak azt tudva, hogy
vagyok, s szeretnek,
de karom nyújtani nem hagyó.

2010. máj.

Sárba fekszik az út
szögre akasztva tetem a nyár
de lesz még a réten muzsika
forrongó balzsamszagú táj.

2010. júl.

- Nem zsendülök még.
Nem futok még.
Alszom a végtelen karon.
Karó közé szorult leveleken,
mint hétszerte pöttyözött igazság
s a Te véredben, takaróm...

2011. márc.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-26 21:22:32
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-26 21:22:32