nyitna zárva, avagy valaha összetartoztak

kinyílik, becsukódik.
kinyílik, becsukódik.
akár a huzat fonalára akadt ajtó.

szökne, de belül fogva tartják a
szikrázó hangszilánkokba akadt sejtek.
s míg mindegyikből vér serken
a fájdalom lüktetése már fel sem tűnik.
megszokott.

néha kivillan, elhalványul.
akár ágak-bogán ringó fényben a
a fák törzsén feltáruló simaság.

a fakérget módszeresen
lehántó szarvasagancsok
anélkül mélyednek a fába,
hogy az tiltakozhatna.
az előbukkant, lecsupaszított
meztelenség, mint egy hullazsák,
továbbőrzi a mozdulatlanságot.

kinyílik, becsukódik.
kivillan, elhalványul.
szót sem ejt már. szót sem hallhat.

a kimondatlanok bent rekedtek.
míg a szavak hirtelen-ölni is képesek,
a némaság, a hangok bakója,
kegyesen lassú halállal tartja még életben.
kéreg nélkül, mozdulatlan,
védekezésképtelen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-11-04 06:58:36
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-09 10:43:15