Manual Peking

Egy mondatot próbál felhúzni magára,
de folyton lecsúszik, akár  farmerja,
és  lehetetlen meghatározni a miértjét,
szűk rá, vagy éppen kifogyott belőle?
Valahogy egyszerre mindkettő.
Arra gondol, ezt legalább érdemes lennie dokumentálni.
Ahogy nyelve elveszíti az önbecsülését.
Ahogy a szavak nem rögzítik tovább struktúráit.
Fülön csípni a pillanatot, amikor először gondolkodás nélkül szólal majd meg.
Nem szerkeszti meg a mondandóját, gondolatban előtte nem váltja át a szavakat.
Úgy hitte, jeles esemény lesz, büszkeséggel tölti  el,
de nem ez, és nem így történik.
Helyette ketté hasad.
Párhuzamos világokban mozog.
Ingerek hatására kapcsol ki, és be.
Teljesítménykényszer esetén aktivizálódik a jelrendszer.
Van, hogy egész kiválóan fogja az adást, válaszüzeneteket küld.
Tudja mi hangzott el, anélkül hogy felidézni tudná később a mondatokat,
az információk  birtokában maradnak,
hozzá rendelt, konkrét szavak nélkül.
Ez meglepi.
Szembe megy minden meggyőződésével.
Mikor eddig jut, elmosolyodik. Ez is milyen morbid már,
verset írni a szótalanságról.
Pontosabban verset írni szótalanságról.
Újabban reklámokat néz.
Nem tud betelni annak élményével, hogy akaratától függ,
jelentéssel bíró hangalakzatok jutnak-e el hozzá,
vagy az egész  elhúz mellette  érintetlenül.
Anyanyelve ezzel szemben terrorizálja.

Szavai kéretlenül is belé akaszkodnak, mint  bogáncs.
Énjének megszokott darabkái  valahogy gazdátlanok.
Félöntudatlansági masszában lebegnek, formalinban csecsemők.
Gondolatban ezért a kis, kurd boltos legényt teszi felelőssé.
Ahogy leírja, már érzi, a kis boltos legény stílusidegen
szövegében, de nem tud lemondani róla.
A srác  kiskunsági, tanyasi rokonait idézi fel,
Ady fiatalkori fotóit, versével együtt;
'Kun fajta, nagy szemű legény volt.'
Változatlanul hagyja a leírtakat.
Ésszel feldolgozhatatlan cinkosérzés pattant ki belőlük
első találkozásukkor. A srác azóta is mindig meglepi valamivel,
hol a pink lighter helyett ajánl neki inkább egy figurásat,
amin kigyúrt fickó feszít, máskor szóvá teszi, miért visel csuklyát a fején;
-nem telt jól a karácsony?(Különös asszociáció!)
Almás kalácsot nyom kezébe.
Az is megesik, hogy elébe rakja a kívánt árucikket,
még mielőtt megnevezné neki, mi is lenne az.
Aztán sziával köszön el.
Talán őhozzá lehetne kötni azt a bizonyos alkalmat.
Ok és okozat  helyet cserélt,
és ez minden eddigieket romba dönt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-05 02:48:46
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-05 02:48:46