Széltoló
Ma beszorítani a szelet
két farpofa közé, kincsként
őrizni a bélrendszer traktusaiban,
precízen ölelni a felhalmozódott
bélsár között, kötelező.
Persze közben lehet szorongani,
figyelni, hogy torzul a vérnyomás,
s az alsó béltraktus hogyan válik
lassan de biztosan dörzspapírjává a
testnek.
Felkavaró e gyomormozgás logikátlan
kegyetlensége, de pont ezért talán
- a fingon kívül - az ésszerű
túlélési ösztönből is szorult belém
valami: a legvégsőkig fékezni a far
lehelletét, Isten engem úgysegéljen!
Hisz a tragédia, amit minap - a
Somogyi és a Stáhly sarkán- átéltem,
hogy zúgni kezdett, s szabadon
hagyott áramlásától úgy rázkódott
meg az a réveteg arcú nevenincs,
mintha szélvihar csapta volna pofán,
azóta is feldolgozhatatlan.
2019.08.08
A szöveget Bakos Fanni Szélfogó című műve inspirálta, a feltöltést Fanni engedélyezte.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-08-08 15:03:33
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-08 15:19:32
