Alkony a pallón

Szemein látszott legjobban a kor
és egész testén. Elfáradt
bőre úgy lebegett a kórházi
ágy kanülök, infúziók feszületeként,

mint egy régen úri népeket szállító
tekintélyes vitorlás, amely ma már
csak takarni akar, hallgatni, szemhéj
alá temetni egy életnyi utazást.

Senki nem ragaszkodott még így
terhéhez, ami létét lényegétől
fogva ránthattja le egy korszak
nádasába rejtve,

lépkedve hanyatló percei korhadt
pallóin, és csak néhány sekélybe
szúrt tű csak, ami tartotta ideát.
Szemein látszott legjobban a kor,

az évtizedek óta tartó kipakolás,
könnyítés és kiszáradt tengervölgy.
Hite volt a távozásban, hite
a könnyű eget érésben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-26 15:40:01
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-26 15:40:01