Száz hét magány

már a toronysilók homlokán reszket 
a reggel 
kiáltások porral keverednek 
kavarodó hátak
remegő csánkok meg-megbotló szaporázása 
fülek fülek fülek 
torlódó marjaik vagy
a kitörni akarók riadt  értelmes szemei 

vagy herés lefogottak ordításai 
azt hiszik már a fájdalom 
de műszercsillanás 
de frecskelő hersenések 
irgalom ó elevenen boncolt milliók 
ha a sikoly már csak úgy erősbödik 
hogy bugyborékolva elhal 
amint borsózó és elszíneződött 
bőrrel rázkódnak az iszonyodó kezekben 

vagy a fialtatók bágyadt csendjében
az új patácskák életlüktetése 
nyákos elvetemedésük
a kicsusszanó hirtelen-csoda 
a lábra állás téveteg igyekezete 
meg szalmasustorgás 
meg párás halk meleg és szoptatás szaga 

vagy senyvesek zaja 
tűszúráskori rándulásuk 
mimikáik kövülése hullák trágyalés fején 
ébren alvó szertári állat tekintetükre légy száll 
vagy kényszervágottak bíborkocsonya 
rögei: - mert most így élek! 

felhőként szakadozik a pára 
fel-felporzanak az ostorok 
félreugró szökkenő megtorpanó 
megiramodó lábak 
fülek fülek fülek 
egy-egy kigyöngyöző seb az inakon 

vizelők sugarában 
szivárvány. 






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A paráznabillegető (Budapest, 2019)
Kiadó: Garbo Kiadó
Feltöltés ideje: 2019-06-11 05:47:13
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-11 05:47:13