a Kígyó gerince

nem sokat változtam
az elmúlt 100 millió évben
hangzatos álláspontjaim példátlansága
keserves lárma
én ki a keresztségben
azt a bizonyos nevet
megénekeletlen költeményeimet lobogtatva
felszegett orral a világból
ismét kivonulok
de megvalósítottam amiről hallgatok
azt vegyétek mert az az én testem
(vérem immár szikkadó szurok)
dacos tekintetemen át felfénylenek
még születendő égitestek
és az üresség játékossága
az üresség játékossága az egyetlen
az egyetlen kínzás ami egyébként
fel sem tűnik
vajon mit látsz te ki nem utolsó sorban
fürkészve szemeimbe nézel
őrületed látja-e határait?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-08 15:22:42
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-08 15:22:42