Idõskori gondolatok

Ifjúságunkat elsodorta
az idő rohanó árja,
rászürkült hajunkra
az őszidő koronája.
Keskeny utcára szűkült a tér
ebben kell tenni valamit még.
Valamit, amit érdemes,
embernek kellőt, ami értelmes.
Kapjanak szárnyra még
a szunnyadó gondolatok, tettek
hassanak a világ dolgaira,
s a baj ellen küzdők gondjaira.
Ne add át magad a búnak,
legyenek tetteid ismét újak.
S ha majd zsákutcába jutunk
és nem lesz más utunk
megpihenünk, s a múltunkra
vissza-visszagondolunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Hírhozó újság, 2004