Turbuly Lilla : Búcsú a várostól

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36770 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: azok az idők
Szilágyi Erzsébet: Teremtés
Petz György: Gyermekkor, bérház emelet
Tóth János Janus: szárnytalan
Szakállas Zsolt: TALÁN AZ OVÁCIÓ szürrealista kispróza
Bánfai Zsolt: Viharmadár
Tamási József: séták a sárban
Tóth Gabriella: múltbéli anzix
Kosztolányi Mária: a róka
Petz György: Este előtt
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 33 perce
Aranyi Gábor 49 perce
Albert Zsolt 2 órája
Mórotz Krisztina 3 órája
Józsi Gyöngyi 5 órája
Gyurcsi - Zalán György 5 órája
Szakállas Zsolt 9 órája
Tóth Gabriella 19 órája
Filip Tamás 21 órája
Nyári lászló 21 órája
Rigó Tibor 21 órája
Bátai Tibor 21 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Bara Anna 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
Petz György 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 1 órája
Hetedíziglen 1 órája
Conquistadores 4 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 6 órája
leállósáv 9 órája
Bara 10 órája
Qui? 19 órája
nélküled 22 órája
Bátai Tibor 23 órája
történések 1 napja
Helka 1 napja
K.Mária 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Fészek 1 napja
PIMP 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Turbuly Lilla
Búcsú a várostól

Kívülről még mozdulatlan minden,
érzem csak, ahogy az idő játszik velem:
fölgyorsít, lelassul, lebegni kezd
majd nekilódul - köztem s a túlparti
város között ringó kötélhidat bontja,
elenged, ki nem fogott kézen soha.

Titkos időszámítás váltja fel
a szokottat, ahogy az évet tervezem:
utosó ősz, utolsó karácsony,
lehámló kéreg egy sor vén platánon,
februári hóban a tavasz lábnyoma,
elenged, ki nem fogott kézen soha.

Lépkedni lassan, át a Vizslaparkon,
alkonyatkor menni, szűrt fényben, éhesen
vagy reggel hét előtt még, szembe a nappal,
ahogy a Zsinagóga mögül támad föl hirtelen.
Ablakomból a hegy, rajta pincék gyöngysora,
elenged, ki nem fogott kézen soha.

Bár újra abban a másik parkban állnék,
mint tíz év előtt, hol dönteni kell, már tudnám:
csak visszhang tudott lenni, csak árnyék,
sem boltozat, sem megtartó meder.
Ami volt, annak most van alkonya,
elenged, ki nem fogott kézen soha.

Lábam alatt szuvas pallóból por szitál
- mindig az veszít, aki félreáll? -,
már nem keresek gázlót, csónakot,
a folyó mentén északnak indulok.
Rámköszön a bizonyosság józanabb kora,
elengedem, kit nem fogtam kézen soha.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Zalai Hírlap, 2001.07.07


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-12-06 19:27   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-12-06 19:11   új fórumbejegyzés: Aranyi Gábor
2019-12-06 18:56   Napló: Baltazar
2019-12-06 18:28   Napló: Hetedíziglen
2019-12-06 17:49   Napló: Baltazar
2019-12-06 17:14   Napló: Baltazar
2019-12-06 17:03   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2019-12-06 16:34   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-06 16:03   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-06 15:50   Napló: Conquistadores