Apám

Apám maga az Élet:
Kemény, erős, rideg
Munkásember. Az Isten
Benne a munkát mintázta meg.

Vézna élete ott lobogott
Egy ócska fújtató parazsán.
- Pofontól perdült meg hirtelen –
A segéd arcán csak mosoly, kaján.

S mégis mindig, mindig víg volt!
Életemnek hajnalán
Sokat játszott velem. És most?
Csak rúg egyet a kutyán.

Izzó acélok közt éli életét.
Munkából megjön úgy hét után,
Fáradtan leül egy székre és alszik.
- Galambok nézik az ablakból bután -


1963.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.