Czékmány Sándor : 81 sor

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36783 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Tiszai P Imre
  Velük
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: MEGSZÁLLOTTSÁG szürrealista prózavers
Tamási József: Bandi
Bara Anna: nyitna zárva, avagy valaha összetartoztak
Kosztolányi Mária: bárányok földje
Szilágyi Erzsébet: sok éve
Vezsenyi Ildikó: Szaggatott kilégzés két hosszú szünettel a végén
Szilasi Katalin: aranyfa
Nyári lászló: Ázom
Szakállas Zsolt: BOLOND LÁNY V. szürrealista kispróza
Nyári lászló: Fogd meg
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 1 órája
Gyors & Gyilkos 1 órája
Pataki Lili 1 órája
Bánfai Zsolt 1 órája
Oláh Imre 9 órája
Tóth János Janus 12 órája
Szakállas Zsolt 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Nagyító 1 napja
Petz György 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Sági Ferenc Dénes 2 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
Tamási József 3 napja
Vezsenyi Ildikó 4 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Bara Anna 5 napja
Csapó Angéla 5 napja
Jónásné Göncz Zsuzsánna 5 napja
Péter Béla 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 perce
Qui? 1 órája
Minimal Planet 3 órája
Helka 4 órája
Apa levelei 4 órája
Bara 6 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 10 órája
történések 16 órája
Hamu és hajnali szél (mesék) 19 órája
leállósáv 1 napja
Vendég 1 napja
nélküled 1 napja
Sorrento 1 napja
Gedichte 1 napja
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Czékmány Sándor
81 sor



            "naplómentés"

1
már régesrég nem játszod a szereped, pedig még mindig
ugyanazt az álarcot viseled, változatlan vagy, csak az ár-
nyékod lett kisebb, sokkal kisebb, az idő annyira el-
koptatta, hogy ha szeretnéd sem tudnád maholnap meg-
különböztetni magadtól, járóképtelen lett, akárcsak a
gondolataid, benne elképzeléseid a világról, ahol rönk-
ként úsztatod magad a sarkáig, és ha visszafordulsz
már nemigen látsz a nyomodban senkit

2
persze ez a te hibád is lehet, soha nem próbáltad meg for-
mába faragni magad, gyenge voltál beismerni az igazad
mások hazugságaival szemben, határt kerestél folyton, és
mindig magadba ütköztél, ez is egy olyan gondolat, amin
megint csak leállsz percekig töprengeni, hogy van-e képe
értelme a szónak vagy megint csak üres provokáció, ahogy
a tekintetek is folyton elfordulnak, mikor színpadra lépsz
holott nem szerepet játszol, egyszerűen csak megpróbálod
önmagad szerepként elviselni

3
nem mondhatni, hogy hagyomány lettél, másolat vagy, egy
saját arcról készült szánalmas másolata a magadénak, és
még csak nem is sejted, hogy az eredetit, hol, milyen körül-
mények között hagytad magára, elképzelésed ugyan van
de a bizonyíték már rég nincs birtokodban, pontosabban
másokra hagytad, hogy játszanak el téged, és  szomorúan
tapasztalod, hogy ezek a mások is te voltál, és ideg-
enként keresik az átjárót önmagukhoz, és még csak nem
is sejtik, hogy soha nem voltak, csak vannak

4
előfordul, hogy valaki emléke eszedbe jut, aztán szét-
hullik, porvihar lesz belőle, amiben árnyként kavarogsz
vagy vánszorogsz benne, mint amikor kivertek, és
csendben, a legutolsó pillanatig vissza-visszanézegetve
méregetted az egyre tömörebb távolságot, tanulmányozod
közben a csend titkát, ami szintén te, de idegen a belőle
kiszivárgó sötét, mintha por lenne az is, napon átütő
rozsdafolt, valamit folyton kérdezni akarsz tőle, mert
biztosra veszed, hogy volt közöd hozzá, de már nem tudod

5
mikor
létezésed megpróbálod rögzíteni, elhalványodik a köréd
kapart árok, ugyanúgy mégy el, ahogy megérkeztél
november lesz akkor is, tökéletes pontossággal mellőzve
a felesleges évszakokat, jelentősége csak a hullámzó
sorokba zárt vesszőknek lesz, amik talán az árnyékaid is
voltak, egybezárva és elválasztva a fény hamis kész-
tetéseitől, néha-néha felriasztott álmaid között próbáltál
szövetségest találni magad ellen, aztán felhagytál ezzel is

6
hogy a végén újra a helyére kerüljön minden abból a sok
hiábavalóságból, amiket egyszer magadba terveztél, falak
lettek mind, átjáró és kapaszkodó nélküli gyűrődésként
állítva, hogy akkor mégiscsak én, mert kicsit magam is
benne felejtve, mintha a szomszéd utcából tartanék haza-
felé, de elfelejtettem, hogy merre kell befordulnom
és kedvem sem, hogy eldöntsem, érdemes lenne-e még bár-
merre is, lehet-e ennél mélyebbre, ahol már töltésként
viselkedik a fal, védelmet nyújt, de sejtelmed sincs, mitől

7
útközben persze rájössz, hogy már rég maga alá temetett
sőt, te maga vagy a fal, ahogy az utazásod is, szótlanná
vált együttlét mélységgel és magassággal, elhagyott szavak
amiknek már nincs, de talán soha nem is volt értelmük, de
néztél velük, világokat láttál bennük, vendégként és be-
fogadóként egyaránt, túlfokozott bizalommal néztél át
másokon, ettől néha azt hitted, szabad vagy, pedig csak
folyamatosan visszatértél oda, ahonnan elindulni is kép-
telen voltál

8
ki kellene menni néha a parti sétányra, szilárd talajt
fogni a talpam alá, elfelejteni ezt a bukdácsoló együtt-
létet a hullámveréssel, ahol talán a szél sem, csak az üres
hányatott bizalom, kevés kék a horizont ívében, és máris
himbálod magad előre-hátra, és újra, és újra felméred
mintha számítana is valamit a mérlegen, hogy mennyit
mocorogtál rajta, néha érintetlenséget érzel, és
magashegyi havak sivárságával töltöd fel a horhosok
repedések, sziklaélek  kiáltványait

9
aztán lefújod őket, mintha ott sem lettél volna, túl közel
voltak a széphez, de ettől a tekinteted csak homályosabb
lett, túl messzire kerültél az igazságodtól, de az is lehet
hogy túl közel, a saját nézőpontod itt már nem számít, a-
hogy mások nézőpontja is csak, mint bolygók az igazság
körül, de lényegében nem tud vele mit kezdeni, álarccá
gyűri hát a megérzést, valami tévedhetetlennek hitt eszme
kötőanyagába áldozva fel a maga hitét, hogy időt állóvá
tegye a falat, ami talán nem is kellene, hogy ott legyen






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-06 14:41:26
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-06 14:42:25


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-12-11 09:29 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-12-15 00:56   Napló: Hetedíziglen
2019-12-15 00:40   Napló: Hetedíziglen
2019-12-15 00:40   Napló: Hetedíziglen
2019-12-15 00:40   Napló: Hetedíziglen
2019-12-14 23:45   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2019-12-14 23:38   Napló: Qui?
2019-12-14 23:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária Nagyapám vesztesége, avagy mennyit ér a mákbogár élete
2019-12-14 23:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-12-14 23:24   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2019-12-14 23:17   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt