Nagypéntek
konyhám hajnalban világok közt
serpenyőben serceg a tojás
forró fémen a mag
úgy fogok meghalni
meztelenül, mint az Isten
tükörben nézem reggelente, hogyan csúszik
egyre lejjebb
arcomról az ifjúság
fuldokolok emlékeimben, mint a színültig telt pohár
az sem számít már, mit gondolok Róla
csak az a féloldalt megkopott párnahuzat
csak az a sebes arc borotválkozás után
csak az a hajnali kelletlen szabad akarat
néha éjszaka Istent várom
égő lámpa mellett úgy fekszem
mint ki elnyúlt a tiszta ágyon
aranyérmék alatt egy-egy szem
figyeljetek!
reggel ablakomból láttam a halált
az én halálomat
imával lassítottam lépteit
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-30 18:52:56
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-30 18:52:56
