leghosszabbak a fények két karcsapás között*
nem birtokolhatsz semmit
soha nem is voltál
ez a megrakott tál
csak illúzió
s te bizonytalan léptekkel tántorogsz
táltól falig
faltól tálig
önnön várkastélyod foglyaként -
illetéktelen szerverek eszköze vagy
magadhoz méltatlan
játékon kívüli karaktert létrehozó
minden szobába betévedő
darabos mozgással haladó
üresen bámuló test
- távolnak borzongó
terítetlen
kifeszített abrosz
hasadj a szélnek
*Pinczési Judit
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-02-27 00:49:04
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-22 12:11:24