Alibi-szépség
Kelj fel és ne járj úgy, mint én,
te már megadtad magadnak,
egekre derültél,
mert egyfolytában, mindenhez,
ugyanúgy késő van,
számold csak meg, hány szó nincs
ebben a mondatban,
de a tavaszt még gyűrd össze,
úgy, hogy épp elférjen
ebben az aberrált
alibi-szépségben
és mindig csak annyira bízz a szavakban,
hogyha senki sem hallja,
ne beszélj magadban!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
