vadkörtefa

feljöttem
kedvenc fámhoz a hegytetőre
a legelső barátnőmmel találtuk
ezt a viharvert vadkörtefát
sokat jártunk ide
néztük a völgyet
messze a tátrát az erdőket
halkan beszélgettünk
vagy hallgattunk
ahogy csak a szerelmesek tudnak
amikor errefelé  vezetett
egyik futóösvényem
mindig megálltam
köszöntöttem
egy idő múlva ritkultak az alkalmak
de az ablakomból sokszor megnéztem
megvan-e még
most ebben a téli tavaszban
felgyalogoltam
öregesen lihegve és leizzadva
nézem körös-körül a változást
ahogy nekidőlök
a sebek szabdalta törzsnek
olyan mintha a lüktetés
amit érzek a testemben
egy lenne a fa lüktetésével
lehunyom a szemeimet
látom áramlik az élet a rostokban
a gyökereken keresztül
feltöltődöm én is
ez velem marad
vállalt magányomban






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-09 17:50:35
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-23 14:27:59