Mórotz Krisztina : portré apámról

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37354 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Konta Ildikó 4 órája
Tóth Gabriella 21 órája
Vajdics Anikó 22 órája
Nagyító 1 napja
Wesztl Miklós 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szokolay Zoltán 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Szilágyi Erzsébet 4 napja
Tálos Barbara 4 napja
V Varga Zoltán 5 napja
Valyon László 5 napja
Tamási József 5 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Petz György 7 napja
Nyári László 8 napja
Vezsenyi Ildikó 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 36 perce
Minimal Planet 1 órája
az utolsó alma 1 órája
nélküled 6 órája
mix 17 órája
Így írtok én 20 órája
történések 22 órája
argumentum 1 napja
EXTITXU-UXTITXE 1 napja
Vendég 1 napja
leállósáv 1 napja
törmelék 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 2 napja
Pssz!Ich-ézis 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mórotz Krisztina
portré apámról

apám dióleveleket éget,
a nap fényét betakarja füsttel,
villával húzza össze a leveleket,
tenyerén megül a dió barnája,
körme alatt föld,
diót rágcsál, két dióval tör fel egyet,
dió pattog, lusta vagy, nem
szedted össze a maradékot, dohog,
apám a  természet, és a föld,
tudod, az a jó kérges, agyagos föld,
amiben kapálás közben gyakran ütközött kavicsba,
de tartotta a vizet, a naptól ugyan cserepes,
nevetünk, meséli az öreg diófát,
ki kell vágni, elszívta  életét a borostyán,
de nincs kulcsom a fa lelkéhez,
elhanyagoltam, rászáradt a burok,
öregasszony könny lett, feketére aszott,
elkomorodok,
meghatódom apám káromkodásain,
amivel a pattogó szikrákat kíséri,
ahogy fájós derekát egyengeti,
pár szál haja szemére lóg,
nehezen égnek a nyirkos levelek,
és mi bekormoljuk az eget,
apám távolodik, arca dióködökbe vész,
ráeszmélek, egyedül maradok...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-11 14:33:23
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-13 08:26:14


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-20 17:54   Napló: Hetedíziglen
2020-10-20 17:20   Napló: Minimal Planet
2020-10-20 16:33   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 14:21   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 13:41   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 11:57   Napló: nélküled
2020-10-20 10:57   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 10:56   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 05:00   Napló: Hetedíziglen
2020-10-20 01:26   Napló: mix