láblóbázva
"ül mellettem. zöldhajú, kicsi lány. lóbázza lábát"
Zápor György
azt ígérted meggyógyulunk és
én elhittem neked még akkor
is amikor simogattam a jobb
kézfejed és folyamatosan
meséltem az eltévedéseimről
anyádról apádról a versekről
a gyerekekről akik illusztrálják
a mesekönyved és beszéltem
zöldhajúról is mennyire
meglepett apróságában
és hogy akartam de
mégsem kértem meg
anyádat hozza be a babát
mert arra gondoltam talán
megharagudnál rám ha
elválasztanánk a tündérlánytól
és elhittem a szád szegletén
a rándulást azért látom
mert mindent értesz és
fel sem tűnt hogy nem
tíz perce beszélek hozzád
hogy nem küldenek ki
a nővérek pedig az intenzív
osztályon nem maradhat tíz
percnél tovább a látogató és
még akkor sem jutott eszembe
érdeklődni az állapotod felől
amikor oda jött hozzám az
egyikük megkérdezte
kid vagyok mert annyira
hasonlítok rád csak akkor
vettem észre hogy más
betegek mellett már más
látogatók ülnek és nekem is
át kell adnom a helyem
pár percre nem búcsúztam
el tőled mert elhittem hogy
mindketten meggyógyulunk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÉS 2017/22., 2017. 06.
Feltöltés ideje: 2017-06-26 16:03:27
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-26 16:03:27
