Felsejlő csillagok


Jóindulat, kegyes nagylelkűség
ez a felhőkre aggatott Karácsony.
Esőcseppek hullnak, vizes kabátom
egyre nehezül, mint megidézett lélek.
Hazakísérlek drága régen látott rokon,
egészen a temetőig, az erdei sáros úton.
Fekete Karácsonyban, fekete gondokkal,
mégis könnyebb vagyok, és messze már
mindentől, mint az áldott felsejlő csillagok.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Holnapok (Budapest, 2006)
Kiadó: Unisher
Feltöltés ideje: 2017-06-12 21:27:39
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-12 21:27:39