Mit nekem a fájdalom,
lenyelem a könnyeimmel.
Mosolygok meg se szeppenve,
mint amikor anyám korholt
be nem vallott bűneimért
s konokul ellenálltam.
Azóta nem fáj semmi,
se ő, se bűnöm nincs már.
Magam korholom mindezért.
Jól esne, ha fájna
a rég elhallgatott szó
lélekvezeklő csendje,
mintha ott állnék előtte
ma is halálra váltan.
