te vagy
az egyetlen átjáró
isteneimhez
tüskés bozóttal
övezett kapu
az egyetlen mécses
a hegyeken túl
még megtorpanó
gyönge lábamban
a vér
fáklyát markoló
legősibb szándék
égő bokraimat
el nem emésztő
kegyelem
mohó lelkemet
átcsobogó
patyolat vagy -
ok