Januári számvetés
Rájössz, hogy többet nem tehetsz,
s tolladat a bozótba vágod,
mert valami végleg elveszett,
mások építenek, másmilyen világot,
amelyben nem lehet helyed.
Hideg bőrödön dér feni kését,
szél karcolja tüskésre a tájat,
s rád riasztó ébredések várnak,
megkésett alázat, mert érzed,
hogy csak e rettenet ellenében
lehet itt most szólnod, élned,
és igazat remélned.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-01-24 19:08:27
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-29 17:15:03
