Bazalt a szívem, mészkő a testem.
Talán egy szobor vagyok fent Pesten.
Lehet csak álom s most operálod.
Szétboncolod majd. Nem a te károd.
De olyan kemény, szike nem fogja.
Nem segít az sem: mellkasom csonka.
Amint a vigyor, szánalom kiül
arcodon látom, hogy rajtam derül.
A véső koppan s százfelé robbant
kőszívem százszor vissza kell lopjam.
