Kocogó

- Tudod,
nem azért hunyorgok,
mert a Nap... Fenét,
élesebb a kép,
a betű a papíron.
Vissza kell olvasnom,
hiszen elfelejtem,
alig, hogy leírom.

Pedig lassan írok
már,
a köszvény ujjaimban
szigorú tanár,
türelemre int
újra, újra s megint.

Aztán, ha leírtam
nagy nehezen,
újraolvastam vagy kétszer,
hevesen jön a rágyújtási kényszer,
ülök, rázom a lábamat,
megint rágyújtanék
- de hát még ég -,
s a vers sehogy sem halad.
Csak töprengek
zavartan -

- Mit is akartam?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-12 21:15:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-12 21:15:22