Joplin ( jav.)



Fán szeretnék énekelni, mint gyermekkoromban,
cseresznye-fülbevalóval, plezúrral a térdemen,
semmi mást nem szeretnék, csak újból gyermek lenni.
A színpad messziről nézve olyan, mint egy mahagóni-tutaj,
billeg, mint egy hajóhinta,
a Big Brother hangol.
Nevetésem, mint egy bohócé,
ahogy törik rajta a fehér festék, a máz.
Kacagok, mint egy őrült,
ha valaki rám néz, elfordítja a fejét.

Kislány vagyok, a lábamon görkori.
Kárómintás szoknya, kezemben csokis sajt,
cirkuszban vagyok, elvesztem,
és egy néni mondja a nevem.
Kétcopfos kislány, haja végén mandarinnal.
Apa fonta szorosra, néha fájt, ahogy húzta,
de sosem mondtam neki.
Már nem vagyok kétcopfos kislány.

Őszinte vagyok, nem szégyellem a fájdalmat.
Eldobott kagylóba vagy söröskupakba léptem?
Szeretkezem veled, de haza egyedül megyek.
Kell a pia, mozaikok törnek kettőbe, ötbe.
Nem fáj semmi, nevetek.

Csúnyaságom, mint egy absztrakt festmény.
Egy pitypangot messze fúj a szél
Hangjegyek szállnak Texas felé.

Rekedt hörgésem sokkolja a világot.
Olyan, mintha orgazmusban élnék.
Napként égetem magam, a Holdban feltámadok.
Reggel hűtlenül kacsint szeretőm, a rozspálinka.
Üressé tesz a whisky.

Kell egy fotó, na, kipróbálod?
Akarsz ilyen fotót magadról velem? Még alá is írom.
Szeress bárki vagy, ezen az esős hétvégén.

Nem érdekel, ha összenéztek a hátam mögött,
sárga fénnyel szeretek,
kacagó zöld üvegek között.
Másnap nem tudom, ki kicsoda a bandából,
kocka lett, mozaik, ember, gyufa, alma, virág.
Akkordok csúsznak egymásba szeretetre éhesen.

Víz kell: víz a gyorsan folyó Óceánba.
Hörögve kapkodom a levegőt.
Robban a blues, sír a hang.

Érzelmek nélkül húz gatyát a férfi,
könyökömre támaszkodva nézem.
A spermája biztosan gesztenye ízű volt.
Minden mindegy, egyszer élünk.
Az utóíz a jó az egészben, mondja cinikusan.
Mézes körtének éreztelek, jó vagy bébi!

Kőrisfa hallotta a kiszakadt vágyam –
suttogtam a koncert végén –,
házat akarok fehér léckerítéssel.

Vasárnap, Istentisztelet.
Adj egy gyermeket, házat, Istenem!
Lovakat, tyúkokat, a férfi ne hazudjon,
szeressen, némán öleljen,
nézzen a szemembe, amikor simogat.
Adj jegenyéket az út mellett,
barackfénnyel szőtt meséket,
meséket, kisbetűkkel.

Koncert után muskátlit veszek,
pirosat, majd öntözöm.

Anyám keze készítette,
birssajtos süti a számban.

A furgonban egész úton,
óvta testem minden rezdülését.
Melegen tartott, "Nehogy megfázz nekem!"

A hotelben kifakult kék függöny,
hátára esett bogár a szobában,
ujjaim között porszemek.
Testem ringatom előre-hátra, mint a gyerekek.
Te is érezted ezt? — kérdezem sírva.
Te is bogár?
Utánad mászom, sovány testem enni kér,
mellem elfogyott, mint a vénasszonyoké.

Gyöngy gurul szét mindenfelé.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-07 17:52:04
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-07 17:59:18