Mórotz Krisztina : Joplin ( jav.)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37358 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 7 órája
DOKK_FAQ 15 órája
Gyurcsi - Zalán György 16 órája
Konta Ildikó 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Wesztl Miklós 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Tóth János Janus 4 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Tálos Barbara 6 napja
V Varga Zoltán 6 napja
Valyon László 6 napja
Tamási József 7 napja
Karaffa Gyula 7 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Petz György 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 5 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 6 órája
az utolsó alma 6 órája
Hetedíziglen 6 órája
EXTITXU-UXTITXE 7 órája
Vendég 8 órája
történések 9 órája
Gyurcsi 9 órája
argumentum 11 órája
Ötvös Németh Edit naplója 11 órája
nélküled 13 órája
mix 2 napja
Így írtok én 2 napja
leállósáv 3 napja
törmelék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mórotz Krisztina
Joplin ( jav.)



Fán szeretnék énekelni, mint gyermekkoromban,
cseresznye-fülbevalóval, plezúrral a térdemen,
semmi mást nem szeretnék, csak újból gyermek lenni.
A színpad messziről nézve olyan, mint egy mahagóni-tutaj,
billeg, mint egy hajóhinta,
a Big Brother hangol.
Nevetésem, mint egy bohócé,
ahogy törik rajta a fehér festék, a máz.
Kacagok, mint egy őrült,
ha valaki rám néz, elfordítja a fejét.

Kislány vagyok, a lábamon görkori.
Kárómintás szoknya, kezemben csokis sajt,
cirkuszban vagyok, elvesztem,
és egy néni mondja a nevem.
Kétcopfos kislány, haja végén mandarinnal.
Apa fonta szorosra, néha fájt, ahogy húzta,
de sosem mondtam neki.
Már nem vagyok kétcopfos kislány.

Őszinte vagyok, nem szégyellem a fájdalmat.
Eldobott kagylóba vagy söröskupakba léptem?
Szeretkezem veled, de haza egyedül megyek.
Kell a pia, mozaikok törnek kettőbe, ötbe.
Nem fáj semmi, nevetek.

Csúnyaságom, mint egy absztrakt festmény.
Egy pitypangot messze fúj a szél
Hangjegyek szállnak Texas felé.

Rekedt hörgésem sokkolja a világot.
Olyan, mintha orgazmusban élnék.
Napként égetem magam, a Holdban feltámadok.
Reggel hűtlenül kacsint szeretőm, a rozspálinka.
Üressé tesz a whisky.

Kell egy fotó, na, kipróbálod?
Akarsz ilyen fotót magadról velem? Még alá is írom.
Szeress bárki vagy, ezen az esős hétvégén.

Nem érdekel, ha összenéztek a hátam mögött,
sárga fénnyel szeretek,
kacagó zöld üvegek között.
Másnap nem tudom, ki kicsoda a bandából,
kocka lett, mozaik, ember, gyufa, alma, virág.
Akkordok csúsznak egymásba szeretetre éhesen.

Víz kell: víz a gyorsan folyó Óceánba.
Hörögve kapkodom a levegőt.
Robban a blues, sír a hang.

Érzelmek nélkül húz gatyát a férfi,
könyökömre támaszkodva nézem.
A spermája biztosan gesztenye ízű volt.
Minden mindegy, egyszer élünk.
Az utóíz a jó az egészben, mondja cinikusan.
Mézes körtének éreztelek, jó vagy bébi!

Kőrisfa hallotta a kiszakadt vágyam –
suttogtam a koncert végén –,
házat akarok fehér léckerítéssel.

Vasárnap, Istentisztelet.
Adj egy gyermeket, házat, Istenem!
Lovakat, tyúkokat, a férfi ne hazudjon,
szeressen, némán öleljen,
nézzen a szemembe, amikor simogat.
Adj jegenyéket az út mellett,
barackfénnyel szőtt meséket,
meséket, kisbetűkkel.

Koncert után muskátlit veszek,
pirosat, majd öntözöm.

Anyám keze készítette,
birssajtos süti a számban.

A furgonban egész úton,
óvta testem minden rezdülését.
Melegen tartott, "Nehogy megfázz nekem!"

A hotelben kifakult kék függöny,
hátára esett bogár a szobában,
ujjaim között porszemek.
Testem ringatom előre-hátra, mint a gyerekek.
Te is érezted ezt? — kérdezem sírva.
Te is bogár?
Utánad mászom, sovány testem enni kér,
mellem elfogyott, mint a vénasszonyoké.

Gyöngy gurul szét mindenfelé.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-07 17:52:04
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-07 17:59:18


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-21 23:36   Napló: Minimal Planet
2020-10-21 23:08   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2020-10-21 22:59   Napló: az utolsó alma
2020-10-21 22:51   Napló: az utolsó alma
2020-10-21 22:49   Napló: Minimal Planet
2020-10-21 22:23   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-10-21 22:13   NAGYÍTÓ /vajdics:olvasat/
2020-10-21 21:37   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:37   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:36   Napló: Hetedíziglen