Csak én nem akarom már

egyre óvatosabb leszek kinn a hideg
észrevétlen kúszik beljebb és beljebb
ajtómat jól bezárom én belül vagyok
a világ meg kívül s az élet is ott rekedt
én meg belülről bámulom…
madár is jég alól kaparja mindennapi magvait
konyhámban meg forr a teavíz pulton felejtett
esti könyvem lapjára fordítva alszik minden
ablakból fény árad ez a mi lakásunk kedvesem
lenyomata ágyneműnkön hever szoknyája pulóvere
székkarfán pihen ő meg itt ül velem szemben
más is gondol rá nem csak én csak én belülről
szövöm a szálakat arcát szekennelem naponta
arckifejezését nem lehet leírni amíg  én itt ülök
ő halad előre de itt folyik bennem s fürdőzök
nedveiben elszívok egy cigarettát talán hibásak
génjeim az ablakon túl túlélő park felverte a gaz
alkalmi látogatói nyúlcombot sütögetnek dögmadarak
köröznek a magasban a baglyok abbahagyták
éjszakai huhogásukat én meg egyre elgyötörtebben
nézek ki szemeim cseresznyepirosak az óra egykedvűn
ketyeg nem lehet felépíteni kétszer ugyanazt
Király utcában virraszt múltam szürke bérház volt
körgang mire ajtómhoz értem mindent tudtak rólam
Vicéné lentről lesett a szél hol húzza hol tolja
emlékeim nem szeretek magamra maradni mohóságom
visszaél jóakaratommal lélek ide lélek oda
egyszer úgy is jön valaki egy másik aki szebbre és jobbra
formázna csak én nem akarom már






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.